Apacs művészet: Adyzmus a festészetben és a kubista Bartók (1900-1919) Rockenbauer Zoltán művészettörténész remek kötetben dolgozza fel a 20. század elejének avantgárd törekvéseit, köztük a Nyolcak mozgalmának történetét. A szerző témával való beható foglalkozását jelzik az általa is rendezett jelentős kiállítások (Magyar Vadak, Magyar Nemzeti Galéria, 2006; Magyarok útja a modernitásba, 2012, Kunstforum, Bécs; Allegro Barbaro, Musée d'Orsay, Párizs, 2013; Márffy, Vigadó Galéria, 2013) és kötetek is (Márffy, A halandó múzsa. Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese). Az eddigi szakmunkák kevéssé vizsgálták a különböző műfajokban alkotó magyar modernista művészek közötti kapcsolatokat, ezért Rockenbauer Zoltán a Vadak, a Nyolcak, a Művészház, Ady költészetének vagy Bartók zenéjének és képzőművészeti kapcsolatainak problematikájára fektette a hangsúlyt. Megállapítja, hogy a korabeli képzőművészetben nem volt egyetlen olyan vezéregyéniség, mint a zenében Bartók vagy a költészetben Ady. Bár egyesek Czóbel Bélát, mások Márffy Ödönt, Berény Róbertet vagy Tihanyi Lajost tartják igazán meghatározó alaknak, de jellemző módon egy művészcsoport vált a korszak haladó festészetének képviselőjévé. Rockenbauer Zoltán és a szerkesztők nem akarták reprodukciókkal megdrágítani a kötetet, ezért a szerző a saját Facebook-oldalán rendszeresen tölt fel képeket, a hozzájuk tartozó leírásokkal, rövid történetekkel. A mű egyik legnagyobb erénye, hogy számos dokumentumot, levelet, korabeli kritikát, magasztaló vagy elítélő véleményt is közöl, sőt ezeket egymással ütközteti is, sőt számtalan szórakoztató anekdota is előkerül. A cím is a gyalázkodó ellenfelektől származik, hiszen akkoriban az "apacs" szó a huligán szinonimája volt. |
